Ákos_Tóth I P >! 2017. szeptember 9., 18:55 Önmagában a tény, hogy a híres-hírhedt Oscar Wilde a szerzője jelen kötet elbeszéléseinek, maga lehetne a megtestesült ellentmondás. Gondolkodom is, elválaszthatók-e a Wilde-legendáriumtól ezek a mesék, illetve ha igen, hogyan lehet a legjobban körülírni, mitől is többek klasszikus értelemben vett tündér- és állatmeséktől, fabuláktól, miközben ízig-vérig azok – de valahogy mégis egészen mások. Önmagukban állva azt mondanám, alkotójuk vélhetően megpróbálta fellelni a létező legártatlanabb, legtisztább műfajt, hogy kifejezze érzelmileg túlfűtött üzeneteit (melyek egyébként nagyon szépek, de gyanúsan átlátszóak is egyben). Wilde, mint egy érzékeny művész, valami elképesztően szívszaggató, rendkívül esztétikus, és bizony hatásvadász szövegeket rakott itt össze. A történetek azonban nem csak szépek, de feszültek is, izgalmasak, az olvasót örvényszerűen húzzák a végkifejlet felé. Vannak kevésbé sikerült darabok persze, amikben a mesékre jellemző repetitív, szájbarágós stílus, vagy éppen a terjengős, tömegesen nyitott és soha be nem csukott zárójelek sora megzavarja a befogadót, de a címadó mű, Az önfeláldozó jóbarát, vagy A halász meg a lelke nyilvánvalóan klasszikus.
A boldog herceg - Helikon Zsebkönyvek 2.
Oscar Wilde: A boldog herceg, - hangoskönyv - YouTube
- Oscar wilde a boldog hercegovina
- Oscar wilde a boldog herceg pdf
- Jégvarázs teljes film magyarul indavideo
- Oscar wilde a boldog herceg z
- Izomagyak 2013 HD Teljes Film Magyarul Online - Nézd a legjobb filmeket online 2019
- Offline napi jelentés sablon kézi letöltése full
- Villeroy and boch üzletek budapest
Oscar Wilde meséi: A boldog herceg és a többiek | Alinea könyvesblog
Repülj végig a város felett, kicsi fecske, és meséld majd el nekem, mit láttál. Így a fecske végigrepült a város felett, és látta, hogy a gazdagok szép házaikban boldogan vigadoznak, míg a koldusok a kapuk előtt üldögélnek. Berepült a sötét sikátorokba, és belenézett az éhező gyermekek fehér arcába, amint közömbösen bámulták a fekete utcát. Egy híd boltíve alatt két kisfiú feküdt, szorosan egymás karjában, hogy meg ne dermessze őket a hideg. - Jaj de éhesek vagyunk! - mondták. - Itt nem alhattok! - kiáltott rájuk az őr, s a két kisfiú nekivágott az esőnek. Aztán a fecske visszarepült, és elmondta a Hercegnek, mit látott. - Aranylemezkékkel vagyok borítva - mondta a Herceg -, fejtsd le rólam levelenként, és add a szegényeimnek; az élők azt képzelik, hogy az arany boldogságot hoz rájuk. A fecske lecsipegette hát az aranylevélkéket, egyiket a másik után, míg a Boldog Herceg tetőtől talpig kopott nem lett és szürke. És az aranylevélkéket, egyiket a másik után, mind a szegényeknek vitte, és a gyermekek arca kipirosodott tőle; nevetésük, játszadozásuk felverte az utcát.