Teljes egy órája:
De hiába várja. Vissza se megy többé
Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
A halottak közzé. Inkább temetőbe,
A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
Ősz atyja elébe! "Hej! lányom, lányom! Mi bajodat látom? Jöszte, borúlj az ölemre,
Mondd meg, édes lyányom. " "Jaj, atyám! nem - nem -
Jaj, hova kell lennem! Hadd ölelem lábad porát, -
Taposs agyon engem...! " Harangoznak délre,
Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
A király elébe. A király elébe,
De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
Kardja - volt kezébe'. "Életed a lyányért
Erzsébet királyné! " Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért. "Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg! " Jó szerencse, hogy Gyulafi
Rohan a fegyvernek. "Hamar a gazembert...
Fiaim, - Cselényi...! " Ott levágák Feliciánt
A király cselédi. -
"Véres az ujjad,
Nem vérzik hiába:
Mit kívánsz most, királyi nőm,
Fájdalom díjába? " "Mutató ujjamért
Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
Borzasztó halálát;
A másik kettőért
Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásáért
Minden nemzetségét! "
Királyasszony kertje
Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
Szőke, leány, barna. "Királyasszony, néném,
Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
Haj, beh szeretném én! Beteg vagyok érte,
Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
A halottja lészek! " "Jaj! öcsém, Kázmér,
Azt nem adom százér! Menj! haragszom... nem szégyelled?... Félek, bizony gyász ér! Sietős az útam,
Reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
Bársony pamlagomra. " Megyen a királyné,
Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szűzek
Mind követik nyomba. Könyörögne, - nem tud,
Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
Ki megyen elhozni? "Eredj fiam, Klára,
Hamar, édes lyányom! Megtalálod a térdeplőn,
Ha nem a diványon. " Keresi a Klára,
Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
Oly nehezen várja! Teljes egy órája:
De hiába várja. Vissza se megy többé
Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
A halottak közzé. Inkább temetőbe,
A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
Ősz atyja elébe! "Hej! lányom, lányom!
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
Zách Klára
Előző oldal: Akarta a fene/Petőfi jelenléte « » Következő oldal: Akarta a fene/Zách Klára elemzése
Arany János
Énekli egy hegedős a XIV-ik században
Királyasszony kertje
Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
Szőke, leány, barna. "Királyasszony, néném,
Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
Haj, beh szeretném én! Beteg vagyok érte,
Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
A halottja lészek! " "Jaj! öcsém, Kázmér,
Azt nem adom százér! -
Menj! haragszom... nem szégyelled?... Félek, bizony gyász ér! Sietős az útam,
Reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
Bársony pamlagomra. " -
Megyen a királyné,
Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szűzek
Mind követik nyomba. Könyörögne, - nem tud,
Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
Ki megyen elhozni? "Eredj fiam, Klára,
Hamar, édes lyányom! Megtalálod a térdeplőn,
Ha nem a diványon. " Keresi a Klára,
Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
Oly nehezen várja!
Mi bajodat látom? Jöszte, borúlj az ölemre,
Mondd meg, édes lyányom. " "Jaj, atyám! nem - nem -
Jaj, hova kell lennem! Hadd ölelem lábad porát,
Taposs agyon engem...! " Harangoznak délre,
Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
A király elébe. A király elébe,
De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
Kardja volt kezébe'. "Életed a lyányért
Erzsébet királyné! " Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért. "Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg! " Jó szerencse, hogy Gyulafi
Rohan a fegyvernek. "Hamar a gazembert...
Fiaim, - Cselényi...! " Ott levágák Feliciánt
A király cselédi. -
"Véres az ujjad,
Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm,
Fájdalom díjába? " "Mutató ujjamért
Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
Borzasztó halálát;
A másik kettőért
Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
Minden nemzetségét! " Rosz időket érünk,
Rosz csillagok járnak. Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat!
Akarta a fene/Zách Klára – Wikikönyvek
Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet. Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig, S álmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik. Én ujjam hegyével halkan Lantomat megpenditem, Altató dalod gyanánt zeng Méla csendes énekem. Kedvesem, te űlj le mellém, Ülj itt addig szótlanúl, Míg dalom, mint tó fölött a Suttogó szél, elvonúl. Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet.
- Akarta a fene/Arany János:Zách Klára – Wikikönyvek
- Szép kártya szabadidő elfogadóhelyek sportbolt györgy
- Petőfi itt van az os 10
- Alphaone bluetooth autós universalis telefon kihangosító 5
- Petőfi itt van az os x 10
- Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra... : hungarianliterature
- Petőfi itt van az os 5
- �rz�k [Magyar Elektronikus K�nyvt�r - MEK-15817]
- Petőfi itt van az os 9
- Rádió 1 | Elképesztő nyeremények és izgalmas játékok várnak Balázsék Shell kitelepülésén