- Forestier
- Bareilles
Notice A folytatáshoz be kell jelentkezned. Bejelentkezés a Facebookra
Forestier
Leigh állított már ki a Whitney Biennial alatt, sőt 2018-ban ő lett a Hugo Boss Prize nyertese. Nagyméretű kerámiaműveiről ismert, amelyeken a fekete nők kancsókká vagy éppen építészeti formákká változnak. Habár a velencei kiállítás konkrét koncepciójáról még nem sok információt tudni, az szinte biztos, hogy a kiállított művek eszmei háttere a fekete feminista elmélet fontos szövegeiben gyökerezik majd. Forrás: Forrás:
Hogy miért? Franciaországi és izraeli kritikusai úgy nyilatkoztak, hogy összeköttetésben áll az ellentmondásos, Ciszjordánia izraeli megszállása ellen küzdő Boycott, Divestment, Sanctions (BDS) mozgalommal. A művész tagadta, valamint alaptalannak és rágalmazónak titulálta a vádakat – szereplése a 2022-es biennálén pedig továbbra sem kérdéses. A Párizsban algériai szülők gyermekeként született Sedira most Londonban él és tevékenykedik – az identitás, az emlékezet és a kolonializmus kérdéseivel foglalkozó videó- és fotóalapú munkáiról ismert. Zineb Sedira, forrás: Maria Eichorn (Német Pavilon) A Berlinben élő és dolgozó művész korábbi projektjei során módosította már épületek jogi státuszát, vásárolt és el is adott egy telket, sőt a konceptuális művészet jegyében bezárta a londoni Chisenhale Galleryt, felhívva a figyelmet a művészvilág láthatatlan gazdasági, társadalmi és politikai machinációira. 2022-es velencei kiállításán azt a kérdést járja majd körül, hogy milyen aspektusai lehetnek a politikai és kulturális reprezentációnak, valamint hogy milyen jelentéssel bír a művészeti produkció a német történelemben.
Jakob Lena Knebl és Ashley Hans Scheirl, fotó: Christian Benesch Francis Alÿs (Belga Pavilon) A jelenleg Mexikóban élő belga származású művész szerepelt már a MoMA, a Kunstmuseum Basel és a Tate Britain kiállításain is. Művei fókuszában a kozmopolita határok iránti érdeklődése áll. 1999-ben, 2001-ben és 2007-ben meghívást kapott a biennálé központi pavilonjába – 2017-ben pedig az Iraki Pavilonban állított ki. A 2022-es biennálé lesz az első alkalom, amikor alkotásait a Giardini kertjének Belga Pavilonjában láthatjuk. Galériája elmondása szerint az itt debütáló friss munkája kapcsolódik Mosulban leforgatott Children's Games #19: Haram Football ( Gyerekjátékok #19: Betiltott foci) című 2017-es munkájához. A videón focizó gyerekeket látunk egy olyan országban, ahol a sportot betiltotta a megszálló Iszlám Állam. Részlet a Children's Games #19: Haram Football című videóból, forrás: Stan Douglas (Kanadai Pavilon) A 80-as évek óta Stan Douglas egyike a leghíresebb kanadai művészeknek. Munkáiban a médiumok széles skálájával – filmmel, fotográfiával, installációkkal és színházi eszközökkel – kreál alternatív történeteket és kínál fel különböző, a jövőnket érintő spekulációkat.
Bareilles
A 2018-as Biennale of Sydney ideje alatt rendezett kiállításán például arra invitálta a látogatókat, hogy a white-cube-jellegű térben egy hatalmas, láncra erősített fa baseballütővel verjék szét a kiállítótér falát – a történtek közben pedig rögzítette az események hangját, hogy aztán felerősítse és megtöltse vele a kiállítóteret. Marco Fusinato: Constellations, 2017, forrás: Jakob Lena Knebl és Ashley Hans Scheirl (Osztrák Pavilon) A két művész nemcsak művészeti praxisukban, hanem az életben is partnerek. Az álomszerű multimédiás műveket létrehozó páros munkáját hatvan másik velencei pályázat közül választották ki Ausztriában. Jövő nyáron látható munkájukban azt a célt tűzték ki, hogy aláássák a művészet és dizájn tradicionális intézményekre jellemző hierarchiáját. Így az Osztrák Pavilon hatalmas színpaddá alakul majd, amelyen mind a látogatók, mind a kiállítás tárgyai – textíliák, fotók, hologramok és videók – egy nagyobb, genderrel, vágyakkal, humorral és érzékiséggel kapcsolatos kérdéseket feszegető kiállítás részeivé válnak.
Douglas 2022-es szereplése már a negyedik alkalom lesz velencei biennálés megjelenései sorában. Legutóbb a May You Live in Interesting Times ( Élhetsz érdekes időkben) címet viselő, Ralph Rugoff kurátori vezetésével megvalósuló központi kiállításon szerepelt kétcsatornás, Doppelgänger (2019) című videómunkájával. Részlet a Doppelgänger című videóból, forrás: Keresztes Zsófia (Magyar Pavilon) Az 1985-ben született Keresztes Zsófia fantasztikumot idéző, pasztellszínekből és görbe vonalakból építkező alkotásai szinte minden szempontból megtestesítik a millenniál esztétikát. Antoni Gaudí és Nikki de Saint Phalle műveinek vonalvezetésére emlékeztető munkái a színes, üvegmozaikokkal fedett felszín mellett részben az online folytatott élet szorongásairól mesélnek. A Keresztes Zsófiával az Artsy felületén 2020-ban megjelent interjú ezen a linken olvasható, természetesen angolul. Keresztes Zsófia, fotó: Biró Dávid Zineb Sedira (Francia Pavilon) Alig egy héttel azután, hogy őt választották Franciaország képviseletére a soron következő képzőművészeti biennálén, többen szorgalmazták a döntés visszavonását.
- Az új Puskás a világ legmodernebb és legdrágább stadionjai között - itt a lista | csakfoci.hu
- A folyón túl itália játékidő
- Máret ánne sara's blog
- Mi a legközelebbi program az erzsébetligeti színházban
A kiállítás szorosan fog kapcsolódni a pavilon fizikai valóságához – a nácik által 1938-ban felavatott épülethez, amely a fasiszta építészet egyik máig megmaradt példája. Maria Eichhorn: 5 weeks, 25 days, 175 hours, 2016, forrás: Pauliina Feodoroff, Máret Ánne Sara és Anders Sunna (Számi Pavilon) 2022-ben a biennálé történetében először nevet változtat az eddig Nordic Pavilion (Északi Pavilon) néven emlegetett, Finnországot, Norvégiát és Svédországot reprezentáló össznemzeti pavilon. A kiállítótér jövőre Számi Pavilonként fut majd – a névváltoztatás a régió őslakosai előtt tiszteleg. A kiállítótérben így olyan számi művészek munkáit fogjuk látni, akik mindegyike elkötelezetten foglalkozik társadalmi, politikai és környezeti kérdésekkel, valamint az őket körülvevő közösségek problémáival. Az Északi Pavilon épülete, forrás: Simone Leigh (USA) Két egymást követő, fekete férfi művészek – Martin Puryear és Mark Bradford – munkáit bemutató kiállítás után 2022-ben Simone Leigh lesz az első fekete női alkotó, aki az Egyesült Államokat képviselheti a Velencei Biennálén.
2021-04-28 A képzőművészeti biennálé 59. kiadása eredetileg 2021-ben, néhány hét múlva nyitotta volna meg kapuit – a pandémia miatt az esemény azonban csupán 2022-ben startol. Habár sok ország még nem jelentette be, kik képviselik majd az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálén, az Artsy szerkesztősége már kiválasztotta kedvenceit, köztük a Zsikla Mónika és Keresztes Zsófia kurátor–művész páros együttműködésében megvalósuló Az álmok után: merek dacolni a károkkal című kiállítást. (A Magyar Pavilont bemutató teljes nyertes pályázati anyag ezen a linken olvasható. ) Íme egy rövid összefoglaló az Artsy oldalán megjelent listából: Marco Fusinato (Ausztrál Pavilon) A melbourne-i művész szerepelt a MoMA 2013-ban rendezett első, hangművészetnek dedikált csoportos kiállításán, amely a Soundings: A Contemporary Score ( Hangzások: kortárs partitúra) címet viselte. Fusinato a zene, a zaj és a művészet közötti határvonalakat elmosó munkáiról vált ismertté. Leggyakrabban a fotó és a zene médiumával dolgozik, legemlékezetesebb művei azonban nagy volumenű installációi.
- Mikor volt az őszirózsás forradalom
- Legbátrabb pros 1 évad nyertese
- Új társasház törvény egységes szerkezetben