- Verna zseni mi legyek még
- Várnai zseni mi legyek meg
Várnai Zseni: Mi legyek még? Míg kicsinyek voltak a gyerekeim,
tejjé változtam, az kellett nekik,
ültem kis ágyuk mellett reggelekig,
ha betegek voltak, s úgy fonnyadtam ott,
hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,
s mikor szemükbe visszatért a fény,
napként sütötte őket az enyém,
s piros lett arcuk, almagömbölyű,
attól lettem én akkor gyönyörű. Kalács is voltam, meg vajaskenyér,
és játékszer, hogy meg ne unjanak,
és képeskönyv, hogy megtanuljanak
belőlem mindent amit álmodom,
később az egyszeregyet számolom,
növök velük, már iskolás leszek,
s a nagy kateda előtt reszketek:
felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom,
borzalmas, hogyha bennük elbukom! Most széllé kell változnom, hogy elérjem
az egyiket, a messzeségbe künt,
de aki volt, örökre tovatűnt,
s ha elfogom, ha átölelhetem,
lelke páncélját át nem törhetem,
s mindkettő bár belőlem sarjadott,
többé már nékik mit sem adhatok,
a földön nincs több oly bús szerelem,
mint az anyáé, oly reménytelen. Mi legyek még? Érettük mit tehetnék? Legyen belőlem sűrű rengeteg,
majd jól elbújhat ott a két gyerek
ha menekülni kell a rossz világból,
és kunyhó leszek friss mézeskalácsból,
és tejjel-mézzel folyó kis patak,
isznak belőlem, hogyha szomjasak,
és dalolok majd nékik estelen:
- Aludjatok el itt a keblemen.
Verna zseni mi legyek még
Várnai Zseni Várnai Zseni arcképe verseinek 1940-es években megjelent gyűjteményéből Élete Született
1890. május 25. Nagyvázsony Elhunyt
1981. október 16. (91 évesen) Budapest Sírhely
Fiumei Úti Sírkert Nemzetiség
magyar Házastársa
Peterdi Andor Gyermekei
Peterdi Mária
Peterdi Gábor
Pályafutása Első műve
Katonafiamnak Fontosabb művei
Idő heroldja Vers és virág Egy asszony a milliók közül Irodalmi díjai
József Attila-díj (1956) Várnai Zseni aláírása A Wikimédia Commons tartalmaz Várnai Zseni témájú médiaállományokat. Várnai Zseni, születési nevén Weisz Eugénia ( Nagyvázsony, 1890. [1] – Budapest, 1981. ) zsidó származású József Attila-díjas (1956) költő, Peterdi Andor (1881–1958) író felesége, Peterdi Mária (1919–1970) írónő és Peterdi Gábor (1915–2001) festőművész édesanyja. Életpályája [ szerkesztés]
Nagyvázsonyban született Weisz Zsigmond szabó és Weisz Janka gyermekeként. 1908-ban végzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, de soha nem lépett színpadra. Pályafutását tisztviselőként kezdte, férje révén 1909-ben kapcsolatba került a munkásmozgalommal.
Így ringatja a változó idő,
a mag, ha pattan, az is újra ő,
kikél a földből, húzza őt a fény,
újjászüli az örök televény. S ha teste már csak tűzre lenne jó,
olyan öreg, száraz és korhadó...
ifjú fákban tovább él lényege...
gyümölcsös ág az asszony élete...
Birtalan Ferenc: Titok
Mama soha nem nevet ki engem. Neki elmondom az álmom. Ő is elmeséli a titkait,
és nem csodálkozik,
hogy csigabiga-háton
az Óperenciáson
túlra jött velem. Van, amire emlékszik is...
Osváth Erzsébet: Édesanya
Hogy muzsikál,
dalol ez a szó! És százféleképpen mondható:
Anyú! - kissé kényeskedő, kérő. Anyucikám - kedvesen becéző. Anyukám - oly gyengéd, simogató. Mama! - milyen panaszosan hangzó! Kórus énekli a sok szólamot,
gyermekkórus, s te némán hallgatod-
ennyi változatban drága nevedet,
egyet jelent mind: szeretet. Osváth Erzsébet: Mamájának mondja Ági
-Ha nagy leszek
és te kicsi,
tied lesz a
babakocsi. kiviszlek a
játszótérre,
lepkét kergetni a rétre. Én dolgozom,
te majd játszol,
várat építsz,
fára mászol. A boltba is
én megyek.
(versek, 1927)
Kórus szopránban (versek, 1930)
Fekete bárány (versek, 1935)
Én mondom és te add tovább!
- 2019 - Nemzeti Választási Iroda
- Kapcsolat
- Verna zseni mi legyek még
- Mit jelent ha viszket a bal szemem 7
- Várnai zseni mi legyek meg meg
- Szerencsejáték tippmix kalkulátor / Szerencsejáték zrt poker
- Galagonya kedvencei
Várnai Zseni - Mi legyek még? Míg kicsinyek voltak a gyerekeim,
tejjé változtam, az kellett nekik,
ültem kis ágyuk mellett reggelekig,
ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott,
hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,
s mikor szemükbe visszatért a fény,
napként sütötte őket az enyém,
s piros lett arcuk, alma gömbölyű,
attól lettem én akkor gyönyörű. Kalács is voltam, meg vajas kenyér,
és játékszer, hogy meg ne unjanak,
és képeskönyv, hogy megtanuljanak
belőlem mindent amit álmodom,
később az egyszeregyet számolom,
növök velük, már iskolás leszek,
s a nagy katedra előtt reszketek:
felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom,
borzalmas, hogyha bennük elbukom! Most széllé kell változnom, hogy elérjem
az egyiket, a messzeségbe kínt,
de aki volt, örökre tovatűnt,
s ha elfogom, ha átölelhetem,
lelke páncélját át nem törhetem,
s mindkettő bár belőlem sarjadott,
többé már nékik mit sem adhatok,
a földön nincs több oly bús szerelem,
mint az anyáé, oly reménytelen. Mi legyek még? Érettük mit tehetnék? Legyen belőlem sűrű rengeteg,
majd jól elbújhat ott a két gyerek
ha menekülni kell a rossz világból,
és kunyhó leszek friss mézeskalácsból,
és tejjel-mézzel folyó kis patak,
isznak belőlem, hogyha szomjasak,
és dalolok majd nékik estelen:
- Aludjatok el itt a keblemen.
Várnai zseni mi legyek meg
Az ember még csak nem is unatkozhat
nyugodtan. Osváth Erzsébet: Édesanyám szeme
Ha mosolyog
szeme kék,
mint a nyári,
derűs ég. És ilyenkor
énekel,
csak énnekem,
énnekem. Ha haragszik,
szeme zöld. Körülötte
nagy a csönd. Mintha vihar
az égen,
villám villan
szemében. De megbékül
csakhamar. Elvonul a
zivatar. Kiderül a
borús ég. Édesanyám
szeme kék. Újra, újra,
újra kék! Várnai Zseni: Virágos ág...
Virágos ág az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullanak róla díszei,
virág helyett gyümölcse terheli. Termése érik, pirul, gömbölyül,
pillék és méhek zsongják őt körül,
szellő ringatja, eső öntözi,
s a nap tűzén csillognak könnyei. Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik,
reszket, mikor tépázza a szél,
de nedvei forrók, akár a vér. S mikor csillogó fátylat sző a hó,
s belengi őt e puha takaró,
már újra szép, és arról álmodik,
hogy tavaszra tündérré változik. S az lesz belőle, tündér csakugyan,
ezernyi szép, feslő virága van,
őbennük éli újra tavaszát,
s nyáron a nap deleje hatja át.
Hozok cukrot,
kenyeret,
banánt is,
mert szereted. Haza jövök,
ölbeveszlek,
úgy szeretlek,
úgy szeretlek! Képes Géza: Köszönöm
Egyetlen jó az életemben
te voltál, te vagy, te leszel. Kapocs, mely az élettel összekötne,
van ezer meg ezer,
de mindegyiket, bármely pillanatban
szétszakítom mint pókhálószövetet. Hogy voltam, hogy vagyok, hogy leszek:
köszönöm neked. Szabolcsi Zsóka: Nem volt ideje... Kendőjét én hordom ma már. Panaszkodom neki, s mesélek. Mosolya naponta bátorít. Fényképen áll szökőkút mellett. Hiányzik karácsonyunkból,
s velem dalol a fa alatt,
Hegedűjén ellazult a húr,
dúdolok neki új dalokat. Fejfájós napokon hozzá hullok. Nyugtalan órán nyugodt lelke vár. Nem volt ideje megőszülni. Kendőjét én hordom ma már.
(versek, 1960)
Légy boldog te világ! (válogatott versek, 1961)
Élők, vigyázzatok! (válogatott versek, 1962)
Nem volt hiába (önéletrajzi regény, 1962)
Nyugtalan madár (versek, 1966)
Tündérkert (gyermekversek, 1968)
Ének az anyáról (versek, 1968)
Borostyán (versek, 1969)
Idő heroldja (összegyűjtött versek, 1971)
Vers és virág (összegyűjtött versek, 1973)
Egy harcos asszony írásai (versek, 1973)
Egy asszony a milliók közül I-II. (önéletrajzi regények, 1974)
Az igazlátó király (mesék, gyermekversek, 1979)
Sorsod foglya vagy (versek, 1986)
Díjai [ szerkesztés]
József Attila-díj (1956)
Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1960)
Munka Érdemrend arany fokozata (1968)
Szocialista Hazáért Érdemrend
Felszabadulási Emlékérem
Tanácsköztársasági Emlékérem
Partizán Emlékérem
SZOT-díj (1969)
Jegyzetek [ szerkesztés]
↑ Születési bejegyzése a nagyvázsonyi izraelita hitközség születési akv. 4/1890. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 4. ) ↑ Döbrentei Kornél "Nyílt levél Szent István királyhoz" c. írásában (2004. augusztus 15., Nagyboldogasszony napja) a következőket jegyzi meg: "Szegény Várnai Zseni költőnő, nemzetközi propaganda édesanyánk írta, mégha hamis akkusztikával is: Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek. "
Várnai Zseni: Édesanyám Anyám, ma újra fölsajogtál
szívemben, s újra látlak téged,
amint munkád fölé hajolva
berregteted a varrógépet. Nyolc gyermek gondja húzta vállad,
nyolc éhes száj kért enni, enni! tejedet szívtuk, húsod ettük,
s szíved adtad kenyérre kenni. Ó, most ha élnél, most ha látnád,
mint fordult a szegények sorsa,
kihúznád magad, mint a nyárfa,
s állnál ég felé magasodva,
könnytől mosott szemed a napfényt
szürcsölné, mint a dicsőséget,
minden anyák közt ünnepelnék
a Te anyai elsőséged! Szegény anyám, sírodra hull már
az új tavasz piros virága,
de bennem lüktet még a véred,
szívemben szíved dobbanása,
szememmel látod fölragyogni,
ami álomként élt csak benned,
érzem, amint fogod a tollam,
s kezemmel írod ezt a verset. Édesanyám, életem földje,
aki testem, lelkem fogantad:
vagyok, mint voltál anya, én is,
sorsod értelmét nékem hagytad! Így élsz a mában és jövőben,
minden gyümölcsben, ami érik...
visszük, visszük az élet lángját,
anyám, anyák a végtelenségig! Várnai Zseni: Belebámultam a napba... Szerelmemnek nem volt még arca,
és teste sem, csak, mint egy álom,
ködként gomolygott körülöttem
valóság, és mesehatáron.
- Genius gx scorpion k215 gaming usb billentyűzet controller
- Fizika tankönyv 8 osztály pdf free
- Miért ölte meg laokoónt és fiat a tengeri kígyó 5
- Mit ünneplünk október 6 ans
- Óbudai egyetem keleti károly gazdasági kar vélemények