- Óvodai élet 2014. | Page 15 | CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma
- Szervusz, Csip! Találtam ma tíz szem kölest. Osztozzunk meg rajta testvériesen! - Ugyan már… hogy gondolod? – legyintett szárnyával Csip. – Te találtad meg – a tied. Nyugodtan megeheted egyedül! - De hiszen barátok vagyunk! – mondta Csirip. – A barátoknak pedig mindenen meg kell
osztozniuk. Vagy talán nincs igazam? - De persze igazad van – felelte Csirip. És nagyon elszégyellte magát. Hiszen ő egymaga csipegette fel az egész láda kölest, a barátjának
pedig egy szem nem sok, annyit sem adott. De ha visszautasítja a barátja ajándékát, ezzel
megsérti. Így Csip elvett öt szem kölest, és így szólt:
- Köszönöm Csirip! A kölest is… meg azt is, hogy leckét adtál nekem barátságból! 78. 6 KB · Olvasás: 951
54. 5 KB · Olvasás: 947
74. 2 KB · Olvasás: 953
26. 5 KB · Olvasás: 938
#299
Nagyon köszönőm szépen meg is találtam!! #300
Sziasztok! Oteleteket keresek a hangszerek temaval kapcsolatosan. Barmi johet! Koszonom! Iza
Óvodai élet 2014. | Page 15 | CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma
- Mese a hóemberről aki barátokat keresett 6
- Mese a hóemberről aki barátokat keresett 2
- Mese a hóemberről aki barátokat keresett 4
- Debrecen balaton közvetlen vonat 2019 tv
Csak repültek és repültek, míg egy falu fölé nem értek. Látják az emberek a repülő teknőcöt, és nagyon elcsodálkoznak. Látja a teknőc, hogy mindenki őt nézi. Nagyon tetszett ez a teknőcnek. Elöntötte a büszkeség. Nagy büszkeségében elfelejtette a hattyúk intelmét, és megszólalt: - Látjátok barátaim, mindenki engem néz! De be sem fejezhette, és már zuhant is lefelé. A két hattyú nagyon elszomorodott. Látták, hogy nincs mit tenni. Keserves sírások közepette érkeztek meg a tóhoz. A teknőcnek viszont szerencséje volt. A hátára, a páncéljára esett, és egy karcolás sem esett rajta. A falusiak a lábára állították, és elvitték ugyanahhoz a tóhoz, ahol barátai keseregtek a szerencsétlenségen. Nagyon megörültek egymásnak. A teknőc megígérte, hogy ezentúl mindig hallgat barátai tanácsára. Máig is nagy barátságban élnek.
Mihail Pljackovszkij: Lecke barátságból
Volt egyszer két veréb: Csip és Csirip. Egyszer Csip csomagot kapott a nagymamájától. Egy egész láda kölest. Csip azonban egy szót sem szólt erről barátjának. "Ha elosztogatom a kölest, nekem semmi sem marad" – gondolta. Így aztán egyedül csipegette fel. Amikor pedig a ládát kidobta, néhány szem köles még szét is szóródott a földön. Megtalálta a kölesszemeket Csirip. Be is csomagolta szépen egy falevélbe, és a kicsiny csomaggal elrepült barátjához, Csiphez. - Szervusz, Csip! Találtam ma tíz szem kölest. Osztozzunk meg rajta testvériesen! - Ugyan már… hogy gondolod? – legyintett szárnyával Csip. – Te találtad meg – a tied. Nyugodtan megeheted egyedül! - De hiszen barátok vagyunk! – mondta Csirip. – A barátoknak pedig mindenen meg kell osztozniuk. Vagy talán nincs igazam? - De persze igazad van – felelte Csirip. És nagyon elszégyellte magát. Hiszen ő egymaga csipegette fel az egész láda kölest, a barátjának pedig egy szem nem sok, annyit sem adott.
Leírás
Mese a hóemberről, aki barátokat keresett
Írta: Jónás Orsolya ( Szentlőrinczkáta)
Régen történt, egy nagyon zimankós téli napon, az erdő állatai elhatározták, hogy építenek egy hóembert. A medve és a farkas jó nagy pocakot gyúrtak ki a hóból. A nyuszi éléskamrájából kerített egy szép sárgarépát. Ez lett az orra. Róka koma egy piros fazekat hozott. Ez lett a fejfedője. A széncinegék szénnel rakták ki a szemét, száját és a gomblyukakat. Őz mama egy piros sálat és egy régi, rozoga seprűt hozott. Nagyon szép lett a hóember és a kis állatok is megcsodálták a munkájukat. Játszottak vele egy kicsit, és este ki-ki hazament a maga lakhelyére. A hóember egyedül maradt a sötét éjszakában. Nagyon búsult. A holdfény, rávilágított a hóemberre, és az hirtelen megelevenedett. Elindult, hogy barátokat keressen. Találkozott egy didergő nyuszival. Azt mondta neki:
– Én egy magányos hóember vagyok, barátot keresek. Leszel a barátom? A nyuszika így felelt:
– Igen, leszek a barátod. Elindultak, hogy még több barátra leljenek.
Tavasszal aztán kisütött a napocska, és a hóember olvadni kezdett. Míg végül teljesen elolvadt. A helyén csak a sálja, a piros fazék, a széndarabok, a seprű, és egy fonnyadt sárgarépa maradt. A kis állatok sajnálták és megsiratták a barátjukat. De a szívükben emléket állítottak a hóembernek, aki mindenkinek az igaz barátja volt.
De ha visszautasítja a barátja ajándékát, ezzel megsérti. Így Csip elvett öt szem kölest, és így szólt: - Köszönöm Csirip! A kölest is… meg azt is, hogy leckét adtál nekem barátságból! Kiss Ottó: Végtelen
A madzagnak két vége van, de ha összekötöm őket, akkor a madzagból egy kör lesz, és a körnek egyetlen vége sincsen, de úgy is lehet mondani, hogy a kör végtelen. És még egy dolog van, ami végtelen, az pedig az Emese és az én barátságom, mert mi is összekötöttük a sorsunkat, és olyan szorosra kötöttük össze, hogy azt már soha többé nem lehet eloldozni. Jónás Orsolya: Mese a hóemberről, aki barátokat keresett
Régen történt, egy nagyon zimankós téli napon, az erdő állatai elhatározták, hogy építenek egy hóembert. A medve és a farkas jó nagy pocakot gyúrtak ki a hóból. A nyuszi éléskamrájából kerített egy szép sárgarépát. Ez lett az orra. Róka koma egy piros fazekat hozott. Ez lett a fejfedője. A széncinegék szénnel rakták ki a szemét, száját és a gomblyukakat. Őz mama egy piros sálat és egy régi, rozoga seprűt hozott.
Ahogy mentek, mendegéltek, találkoztak egy melegszívű mackóval. Mondja nekik a maci:
– Én egy melegszívű maci vagyok, de a termetem végett mindenki fél tőlem, ezért egy kicsit félek, és magányos vagyok. – Ne szomorkodj! – mondta a hóember. – Mi éppen új barátokat keresünk. Gyere te is velünk! Most már hárman mentek tovább. Nem messze találkoztak egy kis kenguruval. Őt is barátjukká fogadták. Mentek, mendegéltek, és elérkeztek egy fenyves erdőbe. Azt mondta a didergő nyuszi:
– Ha már a fenyvesben vagyunk, játsszunk egy jót! – Jó játsszunk! – helyeselték a többiek is. Hógolyóztak, fogócskáztak, bújócskáztak. Jót mulattak. Éppen arra ment a farkas, aki segített az erdő állatainak megépíteni a hóembert. Látta, hogy él a hóember. Szeme, szája elállott a nagy csodálkozástól. Hazaszaladt, és elújságolta az erdő lakóinak, hogy eleven lett a hóember, amit együtt építettek. Szaladtak az állatok, és ők is játszani kezdtek a hóemberrel. Így történt, hogy tavaszig, minden éjszaka eleven lett a hóember, és az állatok sokat mókáztak vele.
- My hero academia 2 évad 18 rész evad 18 resz indavideo
- A két kicsi bocs meg a róka színező
- Meddig él egy vesebeteg kutya ingyen
- X faktor 6 élő show
- Eladó ingatlan pest megye 20 millió alatt 10